Daniel Reed

Tárgy: Daniel Reed 2015-08-15, 02:13

Daniel Alexander Reed

"Az én szívem a sötétségé. Bármely fény, amely rávilágítana, csak zárt kapukra lel. Mert ide nem hatol be a fény semmilyen faltörő kossal. Én elvesztem. Veszni hagyom a szívem, hogy az elmémben teljes legyen a sötétség."

Alapok

Becenevek: Danny
Kor: 28
Rang: SVK tanár - Famine házvezető / valami egészen titokzatos
Ház: Famine volt
Vér: Tiszta
Elemi Mágia: Árnymágia
Csoport: Tanár
Play by: Monsieur Gaspard Ulliel

Szeret: Sötét varázslatok, cigaretta, whiskey, tanítani, rosszban sántikálni, sötétség, őszinteség
Nem szeret: A varázsvilág szép dolgai, hazugság, gyávaság, sunyiság, fény
Patrónus: Hidra
Jellemem: Ha azt hinnéd, hogy egy átlagos, unalmas tanárral állsz szemben, nagyon nagyot tévedsz. Nem vagyok egy jó ember. Soha nem is voltam. Szigorú vagyok, és egy igazi zsarnok. Azonban vannak olyan dolgok, amiket nem tűrök el. Ilyen az igazságtalanság például. Na de akkor térjünk át ténylegesen arra, hogy milyen is vagyok valójában. A szívemben teljes sötétség van, és én mellé elég komor ember vagyok. Nem áll távol tőlem mások sértegetése, és előszeretettel szeretek megalázni embereket. Kegyetlen vagyok, és röhögve nézem végig, ha bénázol. Nem szeretek kertelni, kíméletlenül őszinte ember vagyok és magasról teszek rá, hogy mások mit gondolnak rólam. Egy velejéig romlott ember vagyok, és bizony nem is szoktam titkolni.
Azonban van egy olyan oldalam is, ami sok mindenkinek ismeretlen. Néha fagyos szívem képes egy kicsit megenyhülni, és akkor talán nem vagyok olyan, mint amit az előbb elmondtam. Senki ne számítson nevetésre, és arra hogy mindenkihez lesz egy jó szavam. Mert nem lesz, csak nem leszek annyira önmagam, mint szoktam lenni.
A szívemben sötét van már nagyon régóta, és nem képes áthatolni rajta semmilyen fénysugár. Vajon valaki képes lehet rá? Nem gondolom. Nem tudom. Teljesen odavagyok a gonosz tárgyakért ,a tiltott varázslatokért, és mindenért ami a sötétséggel kapcsolatos. Én magam vagyok a két lábon járó sötétség.

Különleges ismertető: Ha valaki találkozik velem, egy rossz érzés keríti hatalmába
Kinézetem: Nos mit is mondhatnék magamról? Nem vagyok egy izomtömeg, ugyanakkor a szél sem fúj el. Szerintem könnyen felismerhető vagyok a fekete ruháimról, és hosszabb hajamról. Nem hordok talárt, idegesítőnek találom. Néhanapján viszont előfordulhatok a folyosón öltönyben, de általában a kényelmesebb viseletet részesítem előnyben. Egy bakancs, vagy sportcipő, farmer és póló, esetleg ujjatlan. Bőröm hófehér. Keveset vagyok a napon, de nem vagyok vámpír... Tudtommal. Ezen kívül nem sokat lehet elmondani rólam. Átlagosnak tűnök, de nem vagyok az... Legalább is szerintem, hogy te mit gondolsz? Nem tudom! Döntsd el, nézz rám... És mondd el.

Család

Apa: Abraxas Reed, 48 †, öt éve halálozott el az én kezem által. Amíg élt, addig átlagosnak mondható kapcsolatunk volt, de amint megtudtam, hogy köze volt a húgom halálához, megöltem

Anya: Rose Reed (Fletchley), 50, bujkál előlem, és hozzáteszem hogy nagyon jól teszi

Testvér(ek): Nymphadora Reed †, 15 te voltál az egyetlen, akit szerettem, és mégis téged vett el tőlem az élet. Nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rád, és mennék ki hozzád a temetőbe... Még mindig rohadtul hiányzol, és mindennek már tíz kerek éve...

Egyéb hozzátartozók: -

Történetem

Over the hills and far away,
for ten long years he'll count the days...

2005
- Danny! Hová mész? - szólnak utánam, amikor én az iskolának a kapujához veszem az irányt. Azt hiszem, hogy én már eleget láttam. Megvan amiért jöttem, elvégeztem az iskolát... Legalább is egészen addig, ameddig nem kellett felső fokozatra menni. Azt már nem csináltam meg, helyette elmegyek inkább világot látni, sokkal izgalmasabb lesz, mint ezekkel a nyomorultakkal itt egy levegőt. szívni. Senki nem tarthat vissza, pedig nyomomban nem is egy ember lohol... Legalább három, akik közül az egyik Becca. Ő is szólt utánam. Nagyszerű, nem tud leakadni rólam. Már első óta a nyomomban van. Nem idegesít csak... Csak nem tudom mire vélni, én nem szoktam hozzá a szeretethez. Legalább is az efféle szeretethez biztos nem. A húgom szeretett, de... De ő már nincs itt, így értelemszerűen engem ki szeret? Hát szerintem rohadtul senki.
- Elmegyek Becca. Nem maradok itt, elvégeztem az iskolát. Számomra már itt nincs maradás. Nagyon sajnálom. - hangomban semmi sajnálat nincsen. Egyszerűen semmit nem érzek itt... Senki iránt. Lehet, hogy egy érzéketlen kőbunkó vagyok, de engem nincs ami idekössön. Én Chris-en kívül senkivel nem vagyok itt jóban, és soha nem is voltam. Felnéztek ugyan rám, de engem ez az utóbbi időben nem érdekelt... Egy valami érdekel, hogy megtaláljam azt, aki megölte a húgomat, és én pedig megöljem őt... Semmi más nem érdekel. Átlépem a birtok kapuját, és egy hangos pukkanással dehoppanálok. Jó messzire innen, hogy az emlékeim ne húzzanak vissza.

2010
- Te ölted meg a húgomat? - a családi házamban állok és pálcámat az apámra szegezem. Vagyis akit annak hittem, hisz ez az ember nem az én apám. Nekem semmi közöm nincs egy ilyen... Egy ilyen gusztustalan féreghez. A saját vérét, a saját gyermekét hogy ölheti meg?! Előre tudtam, hogy ez a kérdés költői, hiszen két éve tudom, hogy mi történt azon a bizonyos estén. Tudom, hogy azért ölte meg a húgomat, mert kiállt mellettem. Mellettem, akit a család mindig utált, mellettem, aki a feketebárány volt annak ellenére, hogy ugyanúgy csinált mindent, ahogy az elődei is csinálták. És most én vagyok itt, az apámtól egy fél hüvelykre. A pálcát egyenesen a szívének szegezem.
- Hogy lehettél ekkora gusztustalan féreg?! A saját véred volt, hús a húsodból, csont a csontodból! Hogy tehettél ilyet? Megölted a saját lányodat azért, mert a saját fiadat védte! Ki vagy Te, hogy ítélkezhess jó, és rossz felett mi?! Azt hiszed bármikor megteheted? - dühtől és gyűlölettől fröcsögő hangon vágom bele az arcába mindezeket a szavakat, a pálcám azonban még mindig a szívére mutat. Anyámat elkergettem már a puszta jelenlétemmel, így már csak én és ő állunk az előtérben
- Daniel... Ezt te nem értheted, meg kellett tennem! - ezekre a szavakra elönt a gyűlölet. Nehezen veszítem el a fejem, viszont most vége van mindennek. Eddig sem lett volna sok esélye arra ugyan, hogy megkegyelmezzek neki, ezután... Ezután sem lesz.
- Meg kellett?! MEG KELLETT TENNED?! TE UTOLSÓ FÉREG! AVADA KEDAVRA! - az utolsó szavakat már remegve üvöltöm, a halálos átok akkora erejű, hogy a házat összeomlásra készteti. Én is alig tudok kimenekülni onnan. Amikor azonban kikászálódok a törmelék alól, aurorokkal találom szembe magam. A murmánc rúgja meg. Ők hárman vannak. Vad csata bontakozik ki közöttünk, és én a három közül egyet el tudok még intézni. Akiben felismerem azt a George-ot, aki Becca után loholt, mint egy kiskutya. Várjunk csak... Becca? Becca, Becca, Becca... Megvan az a csaj, aki utánam loholt. Vajon mi lehet vele? Él-e még egyáltalán? Ki a francot érdekel, most öltem meg a kutyáját... Ismét menekülnöm kell. A nyomokat el kell tüntetnem, amik persze lehetnek nyomok. A feladatom elvégzése után folytatom utamat a világban, hogy jobban elmerüljek a sötét varázslatok rejtelmeiben.

Over the hills and far away,
he swears he will return one day.

2015
Percre pontosan lépek be a tanterem ajtaján. Mögöttem halk kattanással csukódik, és én szinte nesztelenül suhanok el a diákok között. Van aki nem is hall meg. Szerintem egy kicsit tartanak tőlem. De ki mondta hogy ne tartsanak tőlem? Jó az, ha a diák tiszteli a tanárát... És az is hogy egy kicsit fél tőle, mert így felnéz rá. Én szeretem, ha tisztelnek a diákjaim... Én is megadom a tiszteletet feléjük.
- Ébresztő édeseim, fejeket fel a könyvről! McCormick, tíz pont a Plamától, az én órámon senki ne firkálja össze a könyvét, és aludjon el! Meglepődött? Akar még több kárt csinálni a házának? Nem? Remek. Nos, akkor mindenki nyissa ki a könyvét a nyolcadik fejezetnél, ma a lábbilincselő átok következik. - én is így hasonlóan teszek. Előveszem a pálcát a táskámból és a kezembe veszem.
- Nos akkor a lábbilincselő átok lényege, mint ahogy az a nevéből is kiderül, az ellenfél lábait bilincseli meg. Hatásos varázslat egy futó ember megállítására, vagy egy futni készülő ember megállítására. Ugyanakkor nem könnyű varázslat, ha nem találják el a megfelelő pálcamozdulatot. - intek a pálcámmal, mire a kréta jegyzetelni kezd a táblán. - Egy rövid kis másolásgyakorlat, addig McCormick, legyen szíves kifáradni ide hozzám, hogy megmutassam magán az átkot. Ne féljen, nem fogom leszedni a fejét. - biztatóan elmosolyodok... Vagy valami vicsornak is beillő mosolyt erőltetek az arcomra, aztán megvárom hogy a lusta Plamás ide kisétáljon.
- Remek... Ki tudja az ellenátkot, esetleg? - körbekémlelek, és egy szőke leányzó mondja be azt, hogy 'Finite'. - Remek kisasszony, öt pont a Faminének. Szóval akkor pálcát fel, Mr. McCormick! Ne féljen. - próbálok biztatóan elmosolyodni. - A varázsige Locomotor mortis! Nagyon tisztán mondja ki, és ügyeljen a pálcamozdulatra. Ami pedig trükkös, megmutatom! - azzal egy furcsát tekerek a pálcámon, és az egyik asztal lábaira célzok, amit összekötöz, aztán leveszem róla az átkot. - Mr. Bonham, jöjjön, legyen ön Mr. McCormick prédája. - összecsapom a kezem, én pedig megállok mellettük. Az egyik megátkozza a másikat, majd a másik az egyiket, és én elégedetten összecsapom a kezem.
- Kitűnő... Szóval akkor öt pont az Amirának és öt a Plamának. Remek, rendeződjenek párokba, aztán óra végéig gyakorlás van. - én visszaülök az asztalom mögé dolgozatot javítani. Fél szemmel a nebulókra figyelek, néha körbejárok, segítek nekik. Ha tudnák, hogy mivel állnak szemben... Hogy a sötét varázslatok kivédése mögött milyen szándék lapul. De egészen addig én elrejtem valódi céljaimat, és megbújok az árnyékban... Ameddig csak lehet.

Danny. 2007. még nincs.

The magic is in you! Hozzászólások száma : 7

Elfogadva!