A nehéz gyerekkor sok dologra képes az ember személyiségével, jellemével, értékrendjével. Sosem gyűlöltem az életem, nem szidtam sorsom, nem voltam lázadó és nem kívántam magamnak mást.  Annyira régen történt. 178 év, nincs mit tenni – kurva hosszú idő. Lehetetlenség megőrizni bizonyos emlékeket. Mert bizonyos emlékek eltörpülnek más emlékek mellett.
Álmok, vágyak, remények. Vannak, voltak, lesznek, még ha át is formálnak, ha ez az egész megváltoztat, ott lapul majd a mélyben a valóm.
Japánban születtem, különleges bánás módban részesítettek. A családom nos...nem éppen egy kezelhető jámbor faj. Volt. Egy templomban éltünk, látogatóink nem sokan voltak, az ottani kopaszokon kívül. Védtek minket.  Japánban, nos Szent állatok(?) voltunk, de a béke illékony dolog, hamar megtört és menekültünk. Az otthonunkat felégették a "vadászok". Apám szerint én voltam a hibás, mert bűnt követtem el. Egy kívülállóval barátkoztam.
Nos az események felgyorsultak és hamar egyedül találtam magam a világban. 50 éves voltam, kinézetre 17 év, ha emberként jártam...ami ritka volt, jobb szerettem szárnyalni.
A magam útját jártam, nem volt szükségem mások ösvényeire.
Minden pillanatban létezik egy választás. Belekapaszkodhatunk a múltba, vagy elfogadhatjuk az elkerülhetetlen változást. És engedjük, hogy kibontakozzon előttünk egy szebb jövő. Egy olyan bizonytalan jövő, mely még több bizonytalan szövetséget követel. Bárhogy is legyen, egy új nap közeledett, akár tetszett, akár nem.
A kérdés az, hogy te irányítod vagy ő fog irányítani téged. 
Csillagok születnek és halnak meg. A körforgás örökké ismétlődik. Következő nap, következő éjszaka, és megint újra.
Jó formán átszeltem az egész Földet, edzettem, gyakoroltam, fejlődtem. De egyedül...egy sárkány gyenge. Ez az igazság.
Idővel csatlakoztam egy kisebb csapat sárkányhoz, befogadtak és Anglia felé vettük az irányt. A többiekhez.  
Fogalmuk sem volt mennyi energia feszült bennem, arról meg pláne halvány gőzük se, mi történik akkor, hogy ha hagyom szabadjára engedni mire vagyok képes. Ha bevadulok az ég óvjon tőlem bárkit, mert nem vagyok képes megállni. Erős vagyok, vad és fékezhetetlen. Hallottam már róla, hogy különleges vagyok és hogy halottak rólam, szóval hamar az Alfánál kötöttem ki. A különlegességem miatt kellettem neki. Barátokra, családra leltem személyükben. 80 éves koromra az Alfa kiválasztott, mint helyettes alfa. Tehát ha ő nincs, helyettesítem. Nem vallottam kudarcot, ugyan a búvóhelyet azóta sem hagytam el, csak kétszer vagy háromszor, de ennek oka is van.  Ami bonyolult. És két dologból áll. Az Alfa és a falka védelme. A másik pedig szaporító program....
Az emlékeket eltemethetjük, eláshatjuk magunkban, de ha nem tesszük jól, újra a felszínre törnek. Lehetséges egyáltalán szándékosan úgy elfelejteni valamit, hogy arra soha nem gondolunk többé? Erőnek erejével talán igen. Sok sok évnyi keserves szenvedés után sikerülhet, viszont elég egy illat, egy hang, egy arc... és minden visszatér.
Élvezetes használni olykor a tudást, azt, amit évek alatt gyűjt be az adott személy.
Az öregség nem hátrány, hanem tapasztalat szerzési kulcs, a problémák megoldása olykor. A lehetőségek, a tudás tár.. mind az idő előnye folyamán ragad ránk, mint egyfajta plusz bónusz, amellyel az élet jutalmazz meg minket. A tökéletes sikerhez két dolog szükséges mindenképpen: ésszerű gondolkozás, azaz hogy tudjuk mit mikor lehet, és hogy mindezt elakarjuk érni, ugyanakkor nem mellesleg másodsorban a végtelenség fogalma, ami annyit takar voltaképpen, hogy bármit képes legyünk végre hajtani.
Ha sikert akarsz, akkor azért tenni is kell, mert önmagától semmi sem adatik meg, nem? Én megtanultam ezt, nem hátráltam meg, s fel sem adtam sohasem, hanem sokkalta inkább előre törtem, sőt lám mostan hol is tartok?